Amikor elindultam, fogalmam sem volt, mennyit kérhetek egy-egy munkáért (sokszor most sem). Néztem mások árait, és mindig arra jutottam: „Úristen, ez biztos túl sok.”
Jöttek a megkeresések, én pedig inkább alacsonyabb összeget mondtam, hátha így könnyebb lesz igent kapni.
Aztán mégsem lett belőlük semmi.
Később rájöttem: nem attól lesz valami vállalható az ügyfélnek, hogy olcsóbb, hanem attól, hogy érti, miért kerül annyiba.
Mit nem látnak az ügyfelek?
Sok cég szeretné kiszervezni a feladatokat – ez nekünk, VA-knak remek lehetőség –, de amikor meghallják az árat, sokan megrettennek.
Pedig ha belegondolnának, mennyi mindent kapnak cserébe:
Én leveszem a vállukról azokat a teendőket, amik eddig a napjuk felét elvitték.
Ezzel felszabadul az idejük: tölthetik a családdal, fejleszthetik a vállalkozásukat, vagy egyszerűen csak fogadhatnak több ügyfelet.
És ez a plusz bevétel gyakran többszöröse annak, amit nekem fizetnek.
Ráadásul nem kell utánam járulékot fizetni, irodát fenntartani, széket venni, kávégépet tölteni.
Nem a széken töltött időért kapom a pénzt, hanem az elvégzett munkáért.
Az első lecke: ne árazz alul
Ha az elején túl kevésért dolgozol, később nagyon nehéz és kellemetlen lesz árat emelni.
Én is belefutottam: hosszan kellett magyaráznom, miért nem reális a régi összeg.
Az ügyfél végül megértette, de őszintén, jobb lett volna ezt már az elején jól belőni.
Sokan gondolják, hogy „még nem érek annyit”.
Pedig a legtöbben nem a nulláról jövünk.
Amit csinálunk, azt régóta csináljuk, csak most nem alkalmazottként, hanem szabadúszóként.
Ha túlságosan az átlag alá megyünk, nemcsak magunkat, hanem a piacot is lehúzzuk.
A reális ár nem luxus, hanem önbecsülés
A tanfolyamokat, előfizetéseket, könyvelést, adókat, programokat, mindent magunknak fizetünk.
Ez nem extra, hanem a szakmai minőség ára.
Ha ezt nem számoljuk bele az árba, akkor saját magunkat büntetjük.
Nekem az is segített, hogy megtanultam külön kezelni az óradíjat és a projektárat.
Van, amikor az óradíj a korrekt, van, amikor a projektár.
A lényeg, hogy mindig számold ki, mennyi időt, energiát, kommunikációt visz el egy munka.
Utána visszanézve pontosabban látod majd, hol kell módosítani.
Az áttörés: értéket kell eladni, nem időt
A legnagyobb fordulat nálam akkor jött, amikor elkezdtem nem az árat, hanem az értéket kommunikálni.
Megmutattam, hogyan változik meg az ügyfél élete, ha én dolgozom mellette: rend lesz a naptárban, időben mennek a posztok, a határidők tarthatók, és a folyamatok átláthatók.
Ha látja, hogy ettől nyugodtabb lesz az élete, az ár hirtelen már nem tűnik soknak, hanem logikusnak.
VA vagy alkalmazott?
Nem vagyok az alkalmazotti modell ellen, csak más világ.
Sok esetben fenntarthatóbb és rugalmasabb a VA-megoldás:
akkor fizetnek, amikor tényleg szükség van rá, és csak arra, amit elvégzünk.
Én pedig őszintén élvezem ezt a szabadságot.
Nem kell jópofizni, nem kell a napi ingázás.
Otthonról dolgozom, hatékonyabban, nyugodtabban.
Az ügyfelek pedig ezt érzik.
Ma már tudom, hogy a reális ár nem pimaszság, hanem önbecsülés.
Nem az a cél, hogy mindenki meg tudjon fizetni, hanem hogy azokkal dolgozzak, akik értik, miért ennyi, és örülnek annak, amit kapnak érte.
Aki csak az árat nézi, valószínűleg nem velem akar dolgozni. És ez rendben van.
A következő részben pont erről szeretnék írni: nem kell mindenkivel együtt dolgozni, és nem baj ha nem vállalsz el egy ügyfelet. Hosszú távon ez óriási megkönnyebbülés.
📩 Ha van kérdésed az árazással kapcsolatban, vagy csak megosztanád a saját sztoridat, írhatsz nyugodtan: hello@melassist.hu, vagy csatlakozz a Facebook csoportunkhoz.
📖 A VA napló többi részét itt találod: https://melassist.hu/blog-2/